Debreceni fiatalok Kós Károly nyomában
Sztána Erdélyben, Kolozsvár és Bánffyhunyad között, a népművészetéről híres Kalotaszeghez tartozó, csodálatos természeti környezetben fekvő kis település, amely ma, a huszadik századi erdélyi polihisztorként emlegetett Kós Károly egykori lakhelyeként él a köztudatban. Az építészetben, irodalomban és az erdélyi magyar politikában is maradandó értékeket teremtő Kós Károly, Sztánán is nyomott hagyott: a település legismertebb épületei az 1910-ben, saját lakhelynek épített Varjúvár, majd a kor jelentős irodalomszervezőjének, Szentimrei Jenőnek tervezett villa.
Kós Károly munkásságának emlékezetét őrzi Debrecenben a nevét viselő művészeti szakgimnázium, amelynek tanárai, Toró József művésztanár vezetésével, immár 2010 óta minden nyáron diákalkotótábort szerveznek Sztánán. A tíz év alatt festmények, grafikák, fotók és kisfilm is készült a sztánai tájról, az ott élő emberekről. Az itt készült alkotásokat több alkalommal díjazták különböző pályázatokon az anyaországban és Romániában is. Ezek a művek ma már meghatározzák az iskola arculatát, az ott szerzett élmények pedig már diplomás alkotóként is visszahozzák a résztvevőket Sztánára és Erdélybe.
A Partium Házban kiállított munkák a sztánai alkotótáborban készült alkotásokból nyújtanak ízelítőt. Az alkotók – Varga Máté, Gergely Judit, Szabó Liliána, Faddi Alíz, Révész Dóra, Horváth Laura, Veres Boglárka, Virág Orsolya, Kozma Gábor, Barabás László, Vékony Tamás, Péterszegi László, Roza Adrien, Nagy Fanni, Gyöngy Hajnal, Molnár Petra – közül már többen diplomát szereztek a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, az Iparművészeti Egyetemen az egri, nyíregyházi, pécsi és kaposvári felsőoktatási intézményekben.
Kós Károly: De lesznek, akik utánam jönnek, az én maradékaim. Amikor én már elpihentem, erős ifjú lábakkal nyomomba lépnek ők.
A Kós Károly Művészeti Szakgimnázium diákjainak kiállítása a Partium Házban, különleges művészi élményt nyújt, egyben tisztelgés Kós Károly munkássága előtt, ugyanakkor egyik jelképe a nemzeti értékek egyetlen egészként való felmutatásáért tett debreceni törekvéseknek.
A kiállított képekre jellemző a komoly elmélyült gondolkodás és az alázat a szakma iránt, ami nem mindig tapasztalható egy 15- 17 éves fiatalnál. A munkák ugyanakkor egyfajta szabadságot tükröznek, a tájat és az újszerű élmények nyújtotta pillanatot ragadják meg.
Egy alkotótábornak a legfontosabb rendeltetése első sorban az újszerű látvány befogadása és egymás megismerése és a közösségben való alkotás. A táborban kialakult kis közösségben nagyon jól megfért az alig 9. és a már egyetemista volt diák természetesen összeköti őket az hogy mindannyian Kósos tanulók .
A festmények technikailag egységesek mégis felfogásukban különböznek. A lágy ecsetkezelés és a lendületes textúrákban gazdag felületek váltják egymást. Gergely Judit bravúrosan kezelt zöldjei kontrasztban áll Kozma Gábor meleg tónusú utca részletével. Varga Máté kubista szelemben ábrázolja a valaha működő traktort. Vékony Tamás laza ecsetkezeléssel vázlatszerűen készítette kisméretű munkáját. Szabó Liliána érzékeny tónusokban ábrázolja a már lebontott öreg házat ugyanakkor látványos perspektívában festi meg a református templomot. Virág Orsolya sajátságos színvilágot kölcsönöz a görög-katolikus templomnak.
A kiállítás része a három grafika ami már az iskolában készült Révész Dóra szitanyomatába komponálja a tanárnője portréját, Pribék Dalma részletgazdag tusrajza egy kicsit utal az ötvenes évek építészetének giccses látványára. Faddi Alíz szitanyomata egy egyszerű veder fotóját tükrözi teremtve egy új látványt.
